Gondolatok

Én még mindig szoktam rád gondolni. Sokszor. Sokféle helyzetben. Rossz ez? Olyan meghatározó aspektusa voltál életem egy részének, hogy ettől eltekinteni nem tudok. Próbáltam, de nem megy. Olyan vagy nekem mint egy emlék, egy régi történet ami újra és újra eszembe jut, ami újra elvarázsol, ami a maga régmúlt ízével, az akkor átélt érzelmekkel töltve… Tovább »

Várakozás. Milyen egyszerű szó, milyen könnyen kiejthető, mennyi mindent jelent. Jó várakozni egy hosszabb szabadságra, nyaralásra, ünnepekre a családdal, vagy a barátainkra egy ital mellett. Mennyivel rosszabb mikor olyasvalamit vártál, amiről a szívedben valahol nagyon mélyen tudtad, hogy nem lehet a tied. Amit önszántadból toltál el magadtól, még akkor is ha szörnyen fáj. Ha annyira… Tovább »

Gondolataim…? Azok most nincsenek. Nem akarom hogy legyenek.  Élvezni, érezni, tenni, szeretni, gyűlölni, szenvedni, kívánni, akarni, sírni, nevetni akarok. Nem akarom a korlátokat, nem akarom a szabályokat, nem akarok lenni senkihez sem hasonló, de nem akarok lenni már önmagam sem. Változni és változtatni akarok, csinálni amit nem lehet, élvezni amit nem merek, vállalni amit megtettem,… Tovább »

Visszatérve a blogomra, megdöbbenve láttam, hogy ebben az évben egyetlen kis nyúlfarknyi írás került ki a kezeim közül, az is év elején. Sajnos eddig pontosan ennyi időm volt magamra, –  az érzéseimre, az életemre, a gondolataimra – vagyis semennyi, és erre egy szomorú, de tanulságos esemény kellet hogy rádöbbentsen, amiről majd írni fogok, talán most,… Tovább »

Igen, nekem is vannak, vagy legalábbis voltak álmaim. Addig a pontig amíg rájöttem, hogy egy-egy álom rossz emberhez van társítva. Akitől mindent vártam, attól semmit sem kaptam. Akitől semmit sem vártam, Ő mindent adott. A régi önmagam, 4 év 8 hónap elfecsérelt idő tanulságát levonva kijelenti, hogy többet nem esik szerelembe. Mekkorát tévedett…  Azt hittem… Tovább »

Köszönöm Istenem, hogy van családom,köszönöm, hogy minden nap vigyázol rájuk.Köszönöm, hogy van hol álomra hajtanom fejem, köszönöm, hogy megvan a mindennapi kenyerem.Köszönöm a munkát ami kitartóvá tesz, köszönöm a nehézségeket amiket elém gördítesz. Köszönöm, a szüleimet, kiktől mindig tanulok, köszönöm, hogy kezüket még ma is foghatom.Köszönöm, hogy adtál nekem egy testvért,köszönöm mert tudom Ő ott… Tovább »

Érdekes dolog ahogy egy percre megállva visszatekintek az idáig eltelt időmre, az életemre. Furcsa, de a gondtalan gyerekkorom élményeiből nem maradt meg túl sok minden, talán mert annyira gondtalan volt. Kisgyermekként megszoktam a kis falumban lakó embereket, nem költöztek ide mások, csak az ismert emberekkel találkoztam nap mint nap. A boltban ugyanaz a boltosnéni fogadott,… Tovább »

El tudsz képzelni valamit? Képzelj el egy hatalmas, égszínkék színű, simogató felszínű széles folyót, ami rendíthetetlenül egy irányba folyik, sodorva magával mindent és mindenkit ami rajta úszik, ha akarják ha nem. Nos, ez voltam én. Múltidőben. Most képzeld el hogy ez a folyó egy hatalmas betonból épített gátnak ütközik, és teljes vízének csak nagyon kevés… Tovább »

Vajon mikor válik valaki felnőtté? Mi az a határvonal ami után már nem vagyunk többé “éretlenek”? Érettségi? Első tartós kapcsolat? Első munkahely? Elköltözés a szülőktől? Nos, talán mindenkinek más. Nekem a felsoroltak mind a múltam részei, volt ami azt adta amit vártam, volt ami nem, de egy biztos; nem ezektől lettem felnőtt. Azt hiszem akkor… Tovább »

Azon töprengtem vajon helyes-e az, hogy egy blogban osztom meg másokkal a gondolataimat, eszmefuttatásaimat, érzéseimet? Főképp az érzéseimet. Nem mintha szégyellném őket, csak ezt a blogot a párom is figyelemmel kíséri. Jó az ha a bizonytalan találgatásaimat, az érzelmi tépelődéseimet ilyen mélyrehatóan ismeri? Úgy általánosságban, építőleg hat ez egy kapcsolatra? Mintha egy neon-színű nyíllal mutatnám az… Tovább »