Gondolatok

Gondolataim

Gondolataim…? Azok most nincsenek. Nem akarom hogy legyenek.  Élvezni, érezni, tenni, szeretni, gyűlölni, szenvedni, kívánni, akarni, sírni, nevetni akarok. Nem akarom a korlátokat, nem akarom a szabályokat, nem akarok lenni senkihez sem hasonló, de nem akarok lenni már önmagam sem. Változni és változtatni akarok, csinálni amit nem lehet, élvezni amit nem merek, vállalni amit megtettem,… Tovább »

Futóverseny a semmiért

Visszatérve a blogomra, megdöbbenve láttam, hogy ebben az évben egyetlen kis nyúlfarknyi írás került ki a kezeim közül, az is év elején. Sajnos eddig pontosan ennyi időm volt magamra, –  az érzéseimre, az életemre, a gondolataimra – vagyis semennyi, és erre egy szomorú, de tanulságos esemény kellet hogy rádöbbentsen, amiről majd írni fogok, talán most,… Tovább »

Álmok

Igen, nekem is vannak, vagy legalábbis voltak álmaim. Addig a pontig amíg rájöttem, hogy egy-egy álom rossz emberhez van társítva. Akitől mindent vártam, attól semmit sem kaptam. Akitől semmit sem vártam, Ő mindent adott. A régi önmagam, 4 év 8 hónap elfecsérelt idő tanulságát levonva kijelenti, hogy többet nem esik szerelembe. Mekkorát tévedett…  Azt hittem… Tovább »

Köszönöm…

Köszönöm Istenem, hogy van családom,köszönöm, hogy minden nap vigyázol rájuk.Köszönöm, hogy van hol álomra hajtanom fejem, köszönöm, hogy megvan a mindennapi kenyerem.Köszönöm a munkát ami kitartóvá tesz, köszönöm a nehézségeket amiket elém gördítesz. Köszönöm, a szüleimet, kiktől mindig tanulok, köszönöm, hogy kezüket még ma is foghatom.Köszönöm, hogy adtál nekem egy testvért,köszönöm mert tudom Ő ott… Tovább »

Emlékezni jó?

Érdekes dolog ahogy egy percre megállva visszatekintek az idáig eltelt időmre, az életemre. Furcsa, de a gondtalan gyerekkorom élményeiből nem maradt meg túl sok minden, talán mert annyira gondtalan volt. Kisgyermekként megszoktam a kis falumban lakó embereket, nem költöztek ide mások, csak az ismert emberekkel találkoztam nap mint nap. A boltban ugyanaz a boltosnéni fogadott,… Tovább »

Add, vagy ne add fel eddigi önmagad?

El tudsz képzelni valamit? Képzelj el egy hatalmas, égszínkék színű, simogató felszínű széles folyót, ami rendíthetetlenül egy irányba folyik, sodorva magával mindent és mindenkit ami rajta úszik, ha akarják ha nem. Nos, ez voltam én. Múltidőben. Most képzeld el hogy ez a folyó egy hatalmas betonból épített gátnak ütközik, és teljes vízének csak nagyon kevés… Tovább »

Gyermekkor, felnőttkor

Vajon mikor válik valaki felnőtté? Mi az a határvonal ami után már nem vagyunk többé “éretlenek”? Érettségi? Első tartós kapcsolat? Első munkahely? Elköltözés a szülőktől? Nos, talán mindenkinek más. Nekem a felsoroltak mind a múltam részei, volt ami azt adta amit vártam, volt ami nem, de egy biztos; nem ezektől lettem felnőtt. Azt hiszem akkor… Tovább »

Érzelmi játszmák, vagy játékos érzelmek?

Azon töprengtem vajon helyes-e az, hogy egy blogban osztom meg másokkal a gondolataimat, eszmefuttatásaimat, érzéseimet? Főképp az érzéseimet. Nem mintha szégyellném őket, csak ezt a blogot a párom is figyelemmel kíséri. Jó az ha a bizonytalan találgatásaimat, az érzelmi tépelődéseimet ilyen mélyrehatóan ismeri? Úgy általánosságban, építőleg hat ez egy kapcsolatra? Mintha egy neon-színű nyíllal mutatnám az… Tovább »

Gyanúsan tökéletes?

Van egyáltalán ilyen szóösszetétel: gyanúsan tökéletes? Mint a western-filmekben amikor a széltől cserzett képű főhős egy ördögszekerektől futtatott kies sivatagban áll egymagában, összehúzott szemmel körülnéz és kijelenti: minden csendes… túl csendes. Olyankor szokás bevágni egy pisztolydörrenést ami végképp átírja a film menetét és pár pillanatig feszültségben tartja a nézőt. Valahogy ilyesmi érzés lehet a gyanúsan… Tovább »

Elmúlt a múlt?

Azon gondolkodtam, hogy vajon egy kapcsolatban (jelen esetben egy “klasszikus” csaj-pasi kapcsolatban) mennyire számít az ember múltja? Adhat-e féltékenységre, irigységre, kétkedésre okot ha felfedezem a múltjának egy darabkáját ami az általam megismert és szeretett ember képébe valahogy nem illik bele? Manapság már nem olyan egyszerű egy kapcsolat mint régen: együtt vagyunk, a múlt lezárva, fényképek… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!