\u00c9n m\u00e9g mindig szoktam r\u00e1d gondolni. Sokszor. Sokf\u00e9le helyzetben. Rossz ez? Olyan meghat\u00e1roz\u00f3 aspektusa volt\u00e1l \u00e9letem egy r\u00e9sz\u00e9nek, hogy ett\u0151l eltekinteni nem tudok. Pr\u00f3b\u00e1ltam, de nem megy. Olyan vagy nekem mint egy eml\u00e9k, egy r\u00e9gi t\u00f6rt\u00e9net ami \u00fajra \u00e9s \u00fajra eszembe jut, ami \u00fajra elvar\u00e1zsol, ami a maga r\u00e9gm\u00falt \u00edz\u00e9vel, az akkor \u00e1t\u00e9lt \u00e9rzelmekkel t\u00f6ltve k\u00f6sz\u00f6n vissza. Igaz\u00e1n szerett\u00e9l, igaz\u00e1n szerettelek, s hogy ez akkor v\u00e1lt nyilv\u00e1nval\u00f3v\u00e1 mikor s\u00ednylett\u00fck ezt az \u00e9rz\u00e9st, olyan szomor\u00fav\u00e1 tett. S\u00ednylem most is, s tal\u00e1n pontosan ez\u00e9rt vagyok ism\u00e9t szomor\u00fa. Mert tal\u00e1n olyasmit vesztettem el, amihez hasonl\u00f3 sosem j\u00f6n m\u00e1r tal\u00e1n. \u00c9s m\u00e9gis, hogy most m\u00e1r van kit a magam \u00e9rdekei el\u00e9 helyezni, a szomor\u00fas\u00e1g is kev\u00e9sb\u00e9 f\u00e1j. Nem t\u00f6r\u0151d\u00f6k bele semmibe, hisz az nem \u00e9n vagyok, de megtanulhatom hely\u00e9n kezelni a f\u00e1jdalmat, a hi\u00e1nyt, az elszalasztotts\u00e1g \u00e9rz\u00e9s\u00e9t. Vagy nem? Te \u00edgy tett\u00e9l? \u00c9rzem, hogy \u00edgy.<\/p>\r\n
\u00c9jszak\u00e1nk\u00e9nt, mikor nem tudok aludni, arra gondolok, vajon ezt az \u00fcress\u00e9get \u00e9lted \u00e1t te is? R\u00e1n\u00e9zek a fiamra ahogy m\u00e9lyen alszik, \u00e9s tudom, hogy \u0150 mindenn\u00e9l fontosabb lesz nekem. Az \u00e9letem m\u00e1r \u0150 maga. \u00c9s olyankor hely\u00e9re ker\u00fclnek a dolgok, mindent kisim\u00edt, elegyenget ez a pici gyermek. \u00c9rtelmet ad. Egyszer\u0171s\u00e9get, hogy a dolgok tal\u00e1n m\u00e9giscsak \u00fagy vannak ahogy lenni\u00fck kell. \u00c9s ilyenkor \"\u00fajra-\u00e9rzem\" azt a csillagf\u00e9nyes utols\u00f3 \u00e9jszak\u00e1t, amikor utolj\u00e1ra n\u00e9zt\u00e9l r\u00e1m, sz\u00f3l\u00edtott\u00e1l \u00e9s \u00e9rintett\u00e9l \u00fagy... \u00dagy ahogy azt\u00e1n soha nem engedhett\u00fck meg m\u00e9g csak a gondolat\u00e1t sem. \u00c9s az\u00f3ta sem volt senki olyan, mint mi akkor, \u00fagy.\u00a0<\/p>\r\n
\u00c9s mondok egy \"k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m\u00f6t\", mert te volt\u00e1l, vagy \u00e9s mindig leszel, ihletet mer\u00edteni, tanulni, meg\u00e9rteni, okulni. Okosabb lettem, l\u00e1tod? Mindig mondtad, kett\u0151nk k\u00f6zt \u00e9n vagyok a lelkileg \u00f6regebb, de tal\u00e1n m\u00e9gsem \u00edgy volt. Ut\u00f3lag is tan\u00edtasz. Azt is mondtad mindig, hogy \u00edrnom kellene, ebben pedig lehet igazad volt. Ism\u00e9t meg kellene tal\u00e1lnom \u00f6nmagam, \u00e9s \u00f6nmagamban azt amit elvesztettem r\u00e9g. A bizalmat, azt, hogyan adjam \u00e1t magam testest\u00fcl-lelkest\u00fcl-mindenest\u00fcl egy ismeretlen \u00e9rz\u00e9snek, tapasztalatnak, s\u00f3v\u00e1rg\u00e1snak, ig\u00e9nynek, teljesen irracion\u00e1lis szerelemnek.\u00a0<\/p>\r\n
K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m Neked - mint mindig. Hi\u00e1nyzol - mint mindig.\u00a0<\/p>","type":"rich"}