{"version":"1.0","provider_name":"Gondolatok","provider_url":"https:\/\/liaragondolatok.cafeblog.hu","author_name":"Liara","author_url":"https:\/\/liaragondolatok.cafeblog.hu\/author\/liara\/","title":"Eml\u00e9kezni j\u00f3?","html":"<p>\u00c9rdekes dolog ahogy egy percre meg\u00e1llva visszatekintek az id\u00e1ig eltelt id\u0151mre, az \u00e9letemre. Furcsa, de a gondtalan gyerekkorom \u00e9lm\u00e9nyeib\u0151l nem maradt meg t\u00fal sok minden, tal\u00e1n mert annyira gondtalan volt. Kisgyermekk\u00e9nt megszoktam a kis falumban lak\u00f3 embereket, nem k\u00f6lt\u00f6ztek ide m\u00e1sok, csak az ismert emberekkel tal\u00e1lkoztam nap mint nap. A boltban ugyanaz a boltosn\u00e9ni fogadott, d\u00e9lut\u00e1nonk\u00e9nt ugyanazok az id\u0151sek \u00fcltek ki h\u00e1zuk el\u00e9, ugyanazokkal a gyerekekkel bicajoztam, j\u00e1tszottam, band\u00e1ztam. Akikkel eggy\u00fctt sz\u00fclettem, azokkal j\u00e1rtam k\u00e9s\u0151bb oviba \u00e9s suliba. Olyan egyszer\u0171 volt minden. Volt a megszokott, a term\u00e9szetes, mindennapos, \u00e9s volt ami idegen volt sz\u00e1momra, az egy\u00e9rtelm\u0171en rossz volt. Gyerekfejjel legal\u00e1bbis. De amint \u00faj emberek, \u00faj \u00e9rz\u00e9sek, \u00faj \u00e9lm\u00e9nyek \u00e9s \u00faj kapcsolatok l\u00e9ptek az \u00e9letembe, megszaporodtak az eml\u00e9kek. J\u00f3k, rosszak, vegyesen. A v\u00e1ltoz\u00e1sok sz\u00e1momra sosem voltak pozit\u00edvak, valahogy ilyen be\u00e1ll\u00edtotts\u00e1g\u00fa lettem. Szeretem az \u00e1lland\u00f3s\u00e1got \u00e9s a biztons\u00e1got. Az \u00e1ltal\u00e1nos iskola mag\u00e1nyosan telt, valahogy \u00fagy \u00e9reztem nem tartozom sehov\u00e1. Nem voltam se kifejezetten j\u00f3 tanul\u00f3, tehets\u00e9ges di\u00e1k, nem voltam sz\u00e9p, j\u00f3 szaval\u00f3, \u00fcgyes sportol\u00f3. Csak az \u00e9rdekelt amiben \u00f6r\u00f6m\u00f6met leletem, ami val\u00f3ban \u00e9rdekes volt, lebilincsel\u0151, vagy ami lefoglalta a k\u00e9z\u00fcgyess\u00e9gem. Minden rajzomr\u00f3l, alkot\u00e1somr\u00f3l azt hittem hogy a vil\u00e1got renget\u0151 csoda. \u00c9s pont ennyire b\u00fcszke is voltam magamra \u00e9s arra amit el\u00e9rtem. \u00c9s pont ennyire le is t\u00f6rt amikor csak a szt\u00e1rdi\u00e1kok neveit olvast\u00e1k fel \u00e9vz\u00e1r\u00f3n. Sosem ker\u00fcltem fel az \"akikre b\u00fcszk\u00e9k vagyunk\" falra, pedig kezdetben minden p\u00e1ly\u00e1zatra beadtam a munk\u00e1m, minden versmond\u00f3 versenyen ott voltam \u00e9s minden helyes\u00edr\u00e1si megm\u00e9rettet\u00e9sen indultam. De mindenhonnan visszadobtak, na nem az\u00e9rt mert nem voltam el\u00e9g j\u00f3, hanem mert \u00e9n nem \"azoknak a bizonyos befoly\u00e1sos\" sz\u00fcl\u0151knek a gyereke voltam. Tiszt\u00e1n eml\u00e9kszem, hogy biol\u00f3gia \u00f3r\u00e1ra lehetett beadni egy rajzp\u00e1ly\u00e1zatot a k\u00f6rnyezetv\u00e9delemmel kapcsolatban. \u00d6sszegy\u0171jt\u00f6ttem a zsebp\u00e9nzem \u00e9s vettem egy nagy rajzlapot, m\u00e1rk\u00e1sabb sz\u00ednesceruz\u00e1t, megrajzoltam, hat\u00e1rid\u0151ben le is adtam. \u00c9n voltam tal\u00e1n az egyetlen. V\u00e1rtam hetekig, h\u00f3napokig, majd vettem a b\u00e1tors\u00e1got \u00e9s r\u00e1k\u00e9rdeztem a tan\u00edt\u00f3n\u00e9nin\u00e9l. A szekr\u00e9ny alj\u00e1b\u00f3l el\u0151kaparta a sok\u00e1ig \u00f3vott-v\u00e9dett rajzom ami m\u00e1r gy\u0171r\u00f6tt \u00e9s foltos lett, \u00e9s k\u00f6z\u00f6lte: Igen, el is felejtettem, megnyerted a versenyt. Egy orsz\u00e1gos versenyt. \u00c9s odany\u00fajtotta a munk\u00e1m. Az \u00c9n munk\u00e1m. Amit a k\u00e9t kezemmel, becs\u00fclettel, v\u00e1rakoz\u00e1ssal, izgalommal csin\u00e1ltam. Meg sem k\u00e9rdeztem, hogy ha \u00e9n nyertem hol a nyerem\u00e9ny ami\u00e9rt szenvedtem. B\u00e1rgy\u00fa mosollyal megk\u00f6sz\u00f6ntem \u00e9s kirohantam a teremb\u0151l. Be\u00fcltem egy \u00fcres terembe, sz\u00e9tt\u00e9ptem a rajzom \u00e9s s\u00edrtam. S\u00edrtam mert \u00e9n pr\u00f3b\u00e1lkoztam m\u00e9gsem jutottam sehova, s\u00edrtam mert ha jutottam is valahova akkor sem \u00e9rt\u00e9kelt\u00e9k. S\u00edrtam, mert gyerekk\u00e9nt t\u00f6bbre nem volt er\u0151m, s\u00edrtam, hogy az \u00e9n sz\u00fcleim m\u00e1r sosem fogj\u00e1k b\u00fcszk\u00e9n kih\u00fazni magukat mikor hallj\u00e1k a nevemet az \u00e9vz\u00e1r\u00f3n. Azt hiszem akkor kezd\u0151d\u00f6tt a mag\u00e1nyom ami az \u00e1ltal\u00e1nos iskol\u00e1s \u00e9veimet v\u00e9gigk\u00eds\u00e9rte. T\u00f6bbet nem pr\u00f3b\u00e1lkoztam, minden szakk\u00f6rr\u0151l kil\u00e9ptem, abbahagytam azt is amiben tehets\u00e9ges voltam. Az \u00f3r\u00e1kon elvoltam, az addig 4-es 5-\u00f6s szintem lett 3-as. Megcsin\u00e1ltam amit k\u00f6telez\u0151 volt, d\u00e9lut\u00e1nonk\u00e9nt walkman-nel a f\u00fclemen \u00fcld\u00f6g\u00e9ltem, \u00e9s cser\u00e9lgettem a Bonanza kazett\u00e1mat a Tankcsapd\u00e1ra. Egy dolgot szerettem, a k\u00f6nyvt\u00e1rat. Napk\u00f6zi helyett oda \u00fcltem be \u00e9s olvastam. Rengeteget. \u00cdgy telt el 5 \u00e9vem. A tan\u00e1rok, a sz\u00fcleim azt hitt\u00e9k l\u00e1zadok, kamaszodok, pedig csak nem \u00e9rtett\u00e9k meg a csal\u00f3d\u00e1som. Nemr\u00e9g mes\u00e9ltem el ezeket a s\u00e9relmeket \u00e9desap\u00e1mnak, kiv\u00e1ncsi voltam eml\u00e9kszik-e azokra az id\u0151kre, milyen kiskamasz voltam, mik t\u00f6rt\u00e9ntek, \u0151k milyennek l\u00e1ttak akkor. Bevallotta hogy nem is sejtette mi megy v\u00e9gbe bennem, k\u00e9rdezte mi\u00e9rt nem mondtam el ezt akkor? \u00c9n csak lehajtott fejjel n\u00e9ztem:\"Ha b\u00fcszk\u00e9k nem lehettetek r\u00e1m, mert nem engedt\u00e9k a tan\u00e1rok hogy \u00e9n is sikereket \u00e9rjek el, hogy az \u00e9n nevem is felolvass\u00e1k mindenki el\u0151tt, akkor meg mi\u00e9rt csin\u00e1ltam volna?\" \"Tal\u00e1n az\u00e9rt mert Mi \u00edgy is b\u00fcszk\u00e9k voltunk r\u00e1d.\" \u00dajra\u00e9lni az eml\u00e9kekeket hol j\u00f3 hol rossz \u00e9rz\u00e9s. Ezt az eml\u00e9ket \u00fajra megsirattam, \u00fajra egyed\u00fcl, a szob\u00e1m falai k\u00f6zt. De most m\u00e1r fel tudok \u00e1llni \u00e9s le tudom t\u00f6r\u00f6lni a k\u00f6nnyeimet, \u00e9s szembe tudok n\u00e9zni az engem elnyomni akar\u00f3 emberekkel. Azt hiszem ezek az \u00e9vek is nagyban hozz\u00e1j\u00e1rultak ahoz a szem\u00e9lyisg\u00e9hez, ahoz az emberhez aki most vagyok. T\u00f6rtetek, t\u0171z\u00f6n v\u00edzen \u00e1t haladok addig am\u00edg el nem \u00e9rem amit akarok, \u00e9s ez most m\u00e1r \u00edgy van j\u00f3l. Nem is tudn\u00e9k m\u00e1smilyen lenni, csak az a rohadt megfelelni akar\u00e1s ne k\u00edsertene az\u00f3ta is. <br \/>Szomor\u00fa dolognak tartom, hogy val\u00f3sz\u00edn\u00fcleg ez nem csak velem t\u00f6rt\u00e9nt \u00edgy, nem csak az \u00e9n kedvemet vett\u00e9k el a befoly\u00e1sos sz\u00fcl\u0151k \u00e9s az \u00e1ltaluk \"lefizetett\" tan\u00e1rok. Gyerekek \u00e1lmainak \u00f6sszez\u00faz\u00e1s\u00e1ban azt hiszem \u00f6t\u00f6st kapnak a volt tan\u00e1raim, ez\u00faton is cs\u00f3koltatom \u0151ket \u00e9s v\u00e1rhatnak f\u00e9ll\u00e1bon a nem is tudom h\u00e1ny \u00e9ves oszt\u00e1lytal\u00e1lkoz\u00f3n.<\/p>","type":"rich"}