Én még mindig szoktam rád gondolni. Sokszor. Sokféle helyzetben. Rossz ez? Olyan meghatározó aspektusa voltál életem egy részének, hogy ettől eltekinteni nem tudok. Próbáltam, de nem megy. Olyan vagy nekem mint egy emlék, egy régi történet ami újra és újra eszembe jut, ami újra elvarázsol, ami a maga régmúlt ízével, az akkor átélt érzelmekkel töltve köszön vissza. Igazán szerettél, igazán szerettelek, s hogy ez akkor vált nyilvánvalóvá mikor sínylettük ezt az érzést, olyan szomorúvá tett. Sínylem most is, s talán pontosan ezért vagyok ismét szomorú. Mert talán olyasmit vesztettem el, amihez hasonló sosem jön már talán. És mégis, hogy most már van kit a magam érdekei elé helyezni, a szomorúság is kevésbé fáj. Nem törődök bele semmibe, hisz az nem én vagyok, de megtanulhatom helyén kezelni a fájdalmat, a hiányt, az elszalasztottság érzését. Vagy nem? Te így tettél? Érzem, hogy így.
Éjszakánként, mikor nem tudok aludni, arra gondolok, vajon ezt az ürességet élted át te is? Ránézek a fiamra ahogy mélyen alszik, és tudom, hogy Ő mindennél fontosabb lesz nekem. Az életem már Ő maga. És olyankor helyére kerülnek a dolgok, mindent kisimít, elegyenget ez a pici gyermek. Értelmet ad. Egyszerűséget, hogy a dolgok talán mégiscsak úgy vannak ahogy lenniük kell. És ilyenkor “újra-érzem” azt a csillagfényes utolsó éjszakát, amikor utoljára néztél rám, szólítottál és érintettél úgy… Úgy ahogy aztán soha nem engedhettük meg még csak a gondolatát sem. És azóta sem volt senki olyan, mint mi akkor, úgy.
És mondok egy “köszönömöt”, mert te voltál, vagy és mindig leszel, ihletet meríteni, tanulni, megérteni, okulni. Okosabb lettem, látod? Mindig mondtad, kettőnk közt én vagyok a lelkileg öregebb, de talán mégsem így volt. Utólag is tanítasz. Azt is mondtad mindig, hogy írnom kellene, ebben pedig lehet igazad volt. Ismét meg kellene találnom önmagam, és önmagamban azt amit elvesztettem rég. A bizalmat, azt, hogyan adjam át magam testestül-lelkestül-mindenestül egy ismeretlen érzésnek, tapasztalatnak, sóvárgásnak, igénynek, teljesen irracionális szerelemnek.
Köszönöm Neked – mint mindig. Hiányzol – mint mindig.
Kommentek