Elmúlt a múlt?

Azon gondolkodtam, hogy vajon egy kapcsolatban (jelen esetben egy “klasszikus” csaj-pasi kapcsolatban) mennyire számít az ember múltja? Adhat-e féltékenységre, irigységre, kétkedésre okot ha felfedezem a múltjának egy darabkáját ami az általam megismert és szeretett ember képébe valahogy nem illik bele? Manapság már nem olyan egyszerű egy kapcsolat mint régen: együtt vagyunk, a múlt lezárva, fényképek elégetve, pont. Ma szinte mindenkinek van közösségi oldala, és persze azon az adatlapon mindennek nyoma marad, mindenki számára elérhetően. Így hát ott lesznek az exekkel közös fotók, kommentek, bulik amikre nem lennél büszke, vagy épp kétértelmű hozzászólások azoktól a csajoktól akikre a pasid hajtott még mielőtt veled összehozta volna a sors. Jogos-e egyáltalán a düh és a féltékenység hirtelen feltolulása, ha az ember lánya régi kommenteket fedez fel a párja fotói alatt, és olyan hangvételű bejegyzésekre akad más lányoktól és viszont, amit lehet hogy jobb lett volna észre sem venni.
Persze ebből már jön a kérdés hogy a pasi miért nem törli a már nem odaillő kommenteket? Csak egyszerűen lusta átnyálazni és törölni? Vagy mert meg akarja neked mutatni hogy attól mert jelenleg te vagy a párja ő még “kelendő” portéka volt? Az férfi-egó fitogtatása a lényeg itt? Vagy még mindig fontosak neki azok az idők, amik akkor voltak? Sok kérdés ami egy kétkedő-tépelődő-túlagyaló lány agyában felvillan.
Másrészről: sértő dolog a másik múltjában könyékig túrni ha azt ő maga osztotta meg az egész világgal évekkel/hónapokkal ezelőtt? Milyen etikett vonatkozik a netes “mindentmegosztok-posztolok-jajjdeszerelmesvagyok-sajnosmárnemvagyunkegyütt” világra ilyen esetben?
Van jelentősége a múltjának akkor ha még megtalálható valamilyen formában a jelenben? Jogos a kérdőre vonás? Szerintem az érem egyik oldaláról jogos, mégpedig azért mert illik a múltat minden formában lezárni, törölni, így a 21. században pedig megnyomni a DELETE feliratú gombot.
Persze ha visszaszedjük a szálakat rájövünk hogy semmi másról nem szól ez az egész mint a bizalomról. Bizalom a párod iránt, hit abban hogy szeret és megbecsül, hogy te vagy neki az egyetlen.
Van egy ideillő idézetem saját magamtól: “A bizalom egy másik emberben nem a kívülállók szavain áll vagy bukik, nem azon amit rossz szándékú emberek el akarnak hitetni veled. A bizalom olyan dolog ami vagy van, vagy nincs. Nem lehet kiérdemelni, nem a körülmények határozzák meg. A bizalmat mások iránt mindenki maga ítéli meg, építi fel és határozza el. Az én elhatározásom szilárdan áll.” Igen, a múlt a múlt, azzal együtt kell elfogadnunk a párunk, ahogy neki is minket. Be kell látni hogy minden valamiért történt, akkor kereszteztük egymás útjait amikor annak el volt rendelve az ideje, se előbb, se később. El kell fogadni hogy a közös életünk előtt is kinek-kinek megvolt a maga élete, amit lehet hogy jobb ha nem akarunk feltárni. Mindennek van miértje, ha a múltban felszínességet kapott, felszínességet adott és úgy is nyilvánult meg. Ha pedig jelenleg szeretetet kap… akkor azt viszonozza is.